1958-at írunk. Landon
Carter egy átlagos, kissé középszerű 17 éves srác: nem a legnépszerűbb, de nem
is a gimi lúzere, nem kifejezetten rosszindulatú, de nem is egy szent; okos, de
nem igazán érdekli a tanulás, inkább csak tengeti az életét különösebb ambíciók,
célok nélkül. A kisváros rosszfiújai közé tartozik, esténként mogyorót majszolnak
a temetőben (hű, micsoda bad boys). Szöges ellentéte Jamie Sullivannek, a
baptista lelkész lányának. Jamie a városka szentje, a helyi árvaházban segédkezik,
magányos idősekről gondoskodik, és beteg állatokat gyógyít. Mivel annyira
máshogy öltözködik, beszél és viselkedik, mint a többiek, különcnek tartják,
nem barátkoznak vele és a háta mögött kinevetik. Landon is így van ezzel, míg
nem kénytelen lesz jobban megismerkedni a lánnyal: együtt mennek a szalagavató
bálra (mivel Landon nem talált másik párt), majd egy színdarabban is együtt
szerepelnek. A fiú lassan beleszeret Jamie-be és hatására az életre is máshogy
kezd el tekinteni…
Eddig romantikus
beállítottságom ellenére sem mindig búcsúztam barátként a romantikus
regényektől, úgyhogy hiába vártam már nagyon régóta ezt a szimpatikus
fülszövegű könyvet, kicsit bizonytalanul vágtam bele. Főleg, miután egy
barátnőm nem túl pozitívan nyilatkozott Nicholas Sparksról, olyan megjegyzések
kíséretében, mint hogy „minden könyve egy kaptafára megy”. Más regényét még nem
olvastam a szerzőnek, úgyhogy nem tudok nyilatkozni erről a kijelentésről,
mindenestre akár lehet is benne valami.
A
regény bevezetőjében megtudjuk, hogy a 40 évvel korábban történteket Landon
fogja elmesélni nekünk, és azt is közli az olvasóval, hogy a történet végén sírni
fog. Komolyan. „Először mosolyognak majd, aztán sírnak”. Na, ez annyira nem
volt szimpatikus kezdés: elég hatásvadász, plusz hadd döntsem már el én, min
sírok és min nem. Bár tény, hogy Sparksnak igaza lett. :D Ezen kívül is voltak
elég egyértelmű jelek a könyvben, amit a már kicsit is szemfülesebbek simán
észrevehetnek, így a csattanó nem üthet olyan nagyot. Nem, én nem tartozok a
kicsit is szemfülesebbek közé, csak azért vettem észre az utalásokat, mert
valaki véletlenül ellőtt nekem egy spoilert. Szóval gyakorlatilag tudtam, mi
lesz a történet vége, mégis egész este a fotelben gubbasztva bújtam a könyvet,
és sírtam a végén. Így valahogy hiába észleltem a könyv hibáit, összességében
pozitív élmény maradt.
Dolgok, amit tetszettek:
·
Maga
a téma. Mint már említettem, elolvastam a fülszöveget, és egyből beleszerettem.
(Bár az alapján még kicsit másra számítottam.)
·
A szerelmi szál nem nyomta el teljesen a
többit, sokat megtudtunk Landon anyjával, apjával és barátaival való
kapcsolatáról is.
·
A történet környezete nagyon édes volt, jó
néha ilyen erőszakmentes könyveket olvasni, még ha nem is valami reálisak.
·
Az egész olyan szépen van megírva. Igen,
talán túl nyálasan, de még így is megmelengette a romantikára vágyó tini
szívem. Valószínűleg ez a number one ok, amiért tetszett a könyv. :D
Dolgok, amik nem tetszettek:
·
Egyes részek, amik nagyon érdekeltek volna,
kidolgozatlanok voltak.
·
Pont emiatt, hogy sokszor csak legyintve
elsiklott bizonyos dolgok felett Sparks, sok helyen hiteltelennek is éreztem a
regényt.
·
Úgyszintén a karaktereket is, akiket
szerettem ugyan, de még így is kidolgozatlannak éreztem őket, kicsit klisésnek
is.
·
Néhol még nekem is túl giccses és csöpögős
volt.
Nem
sokkal az olvasás után megnéztem a könyvből készült filmet is. Érdekes, hogy
bár sok olyan véleményt hallottam, miszerint a film jobb, nekem mégis a regény
tetszett inkább. A kettő elég sok mindenben különbözik egymástól, az ember
mégis inkább az egyik által kapott élményt szeretné visszakapni a másikban is,
ezért lehet így. Ráadásul pont azokat a dolgokat, amiket szerettem a könyvben,
a filmben hiányoltam, a hibákat meg kiemelten észleltem benne.
Egyszeri élménynek jó volt a
könyv, és még az is lehet, hogy máskor is fogok majd olvasni Sparktól. A
romantikus regényeket kedvelőknek ajánlom, de senki másnak, főleg nem a
giccstől és a „nem teljesen életszagúságtól” falramászóknak, ők valószínűleg
ettől is falra másznának.
10/7
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése